képek, zajok, szagok, ízek zúdulnak rám, és valami megszúr hirtelen.
vágyakozom halálosan, szeretek, az őrület határán billegek.
gyűlölök, dühöngök, üvöltök, nevetek, sírok, zokogok, bambulok.

magamban beszélek az utcán, úszok, munkanélküli vagyok, kötelességmentes vagyok, szaunázok, kiverem, szétverem, szétütöm, mosolygok szótlanul, járkálok, ülök csendben, egyedül vagyok.
aztán találkozom ezzel-azzal. jó velük lenni. hiányoznak. találkozom másokkal, nem jó velük lenni, de szeretem őket, látni sem akarom őket.
az az igazság.

érzek..nem tudom leírni hogyan és milyen erővel, de irdatlan, kíméletlen állapot ez. fájdalmas és gyönyörű egyben. más nem is nagyon érdekel igazán, mert ilyenkor élek csak. már megtanultam, hogy ez sem igaz. káprázat csupán. jól megtanultam a leckét a könyvekből, de már bosszant ez az okosság is csak, hogy ismerem valódi természetét, persze csak elméletben. még nem az enyém ez a tudás.

jól van, tagadom. tagadok mindent, ami megjelenik, felmerül. egy cseppnyi megkönnyebbülés, de ez sajnos nem elég. nem szabad kikerülni semmit. jöjjön csak bármi, szívesen látlak te alattomos jelenség. gyere csak, beléd merülök, ha kell még miliiószor, tegyél tönkre minden egyes alkalommal, megölni úgysem tudsz, csak gyötörsz, te vagy kínmesterem, a földön kúszva zokogok, ordítok, csapkodok, de nem adom meg magam. korai az örömöd te pokolfajzat. mert minden egyes alkalommal közelebb ásom be magam gyökeredhez. le fog hullani a lepel, és nevetni fogok a végén. és enyém lesz, sajátom lesz az igazság, hogy semmi sem valódi, minden csak látszat. a jól betanult szöveg a valóságom lesz.

mindent meg kell élni. szeretni kell őrülten, gyűlölni kell bármi áron. hónapokon át, évekig, de talán évtizedekig, és talán csak életekkel később, de eljön a végső felismerés. nem kell a rosszat, az elviselhetetlent megtagadni vagy csodásnak hazudni vagy frusztráltságból álnyugalmat teremteni. csak így lehet felismerni ezeknek a hologramoknak valódi természetét.

a végén, ott vár rám az utolsó állomáson a szabadság. de addig, minden egyes szó róla üres duma, most én be is fejeem ezt.