most magamba nézek,
nem hazudok semmi szépet.
pislákoló lángocskák és hamu,
nem hoznak több tüzifát ide.

egy fiúcska áll ott a tűzrakás mellett,
fehér ing, kis kék nyakkendő, nadrágja kordbársony.
úttörő már nem lesz belőle.
de lehúzza a sliccét, mindjárt lehugyozza a tüzet.

itt kimerevedik a kép. lefagyott a fiú.
ez a pillanat van most, ez a jelenem.
elnyújtott állapot lett, állandósult.
de valami hallatszik mégis.

halk, kárörvendő szirén dalol.
a fenyőerdő belseje felől jönnek a hangok.
egyre félelemetesebb, valami varázsige ez.
és nem is szirén? tán boszorkány? mantrázik.

ez a bénító átok. métely, méreg.
elveszi erőm, mi befelé vihetne.
magamhoz, valódi békémhez, egyetlen nyugalmamhoz.
egy kis játék vitorlás hajóhoz.

pedig csak oda vágyom.