Ki voltál te nekem? Miért tűntél el? Picikét szeretsz azért? Mit jeleztél végül is nekem? Mit kéne mindebből megértenem? Vagy ez is értelmetlen? Mint minden?
Vágytam rád, eszeveszettül vágytam rád. Se előtte, se utána semmire, senkire se így. De ez már a múlt. Már nem akarlak. Egyáltalán nem. Tudom, hogy így kell lennie ennek. Vége.
Mégis, hallgatom zenéidet, amik az én zenéim is. Echoes. (tudod mennyit sírtam ezen?) És kibaszottul gondolok rád. Milyen lehet az életed ott messze keleten? Merre tartasz végső soron? Megvan még a kisvakond?
…vagy lehetséges?... Tényleg?...? Te is csak egy kép vagy? Egy kép belőlem, bennem mélyről?
Te AZ vagy? Én is AZ vagyok?
(Remélem….)
Most kijelentkezem innen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.